NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet

Kiadványok

Burgonyatermelés GRIMME gyártmányú ágazati gépekkel

A burgonya – mint alapvető népélelmezési cikk – a gabonafélék után a legfontosabb élelmiszer-ipari növény. Burgonyából, amelynek fiziológiai igénye csak kevésbé felel meg az ország klimatikai adottságainak, exportra nem jut, viszont cél a hazai igények (fogyasztás és felhasználás) maradéktalan, mindenkori kielégítése.
A hazai termelés további célja még az importból (elsősorban Hollandiából) származó vetőburgonya továbbszaporítása. A termelők évente 12-15 ezer tonna elit fokozatú vetőanyag behozatalára szorulnak és annak szaporításával végzik a vetőgumó felújítását. Ezek a fajták a hazai ökológiai viszonyok között csak egyéves árutermelést (utántermelést) bírnak el jelentősebb terméscsökkenés nélkül. Az országos vetésterületnek jelenleg csak kb. 20-30 %-ára jut teljes biológiai értékű (UT-1), s mintegy 30 %-ára még elfogadható értékű (UT-2) vetőgumó. A fennmaradó ~ 40-50 %-nyi területen biológiailag csökkent értékű vetőgumóval termelik a burgonyát. A burgonya, bár alig 1 %-kal részesedik szántóföldi növények termeléséből, a táplálkozásban mégis nélkülözhetetlen. Az egy főre jutó burgonyafogyasztás (ennek jelenleg 50-55 kg/fő/év) csökkenése mellett az utóbbi években a termőterület is fokozatosan csökkent. Az 1976-80-as évek átlagában a burgonya szántóföldi vetésterülete még 84 ezer hektár volt, ez az utóbbi 5 évben 35-64 ezer hektár között változott. A termőterület változása mellett igen jelentős a termésátlagok ingadozása is. Az utóbbi 5 évben ~ 17-21 t/ha között alakult a terméshozam, s ez mintegy 30-40 %-kal kevesebb az EU tagországok terméseredményeinél. A csökkenő területről kedvezőtlen időjárás esetén nehéz a lakossági igényeket kielégíteni, más években viszont túltermeléssel is számolni kell. Az éves termés mennyiségét jelentősen befolyásolja még a házikerti-hobbikerti területeken évente megtermelt 100-120 ezer tonna burgonya mennyisége is. A hazai terület nagyobb felén (~ 60 %-án) nagyüzemi, míg kisebb felén kisüzemi (társulási, vállalkozói) területeken termelik a burgonyát. A megváltozott gazdasági, tulajdonosi és termelési körülmények, a szerkezetváltás, ill. a privatizáció hatása a kisüzemi és vállalkozói burgonyatermelés területi növekedését eredményezte, azonban a lakossági burgonyaszükséglet – nagyobb részben – a nagyüzemi burgonyatermeléssel biztosítható. A burgonyatermelési ágazat géprendszere egyrészt a funkcionális géprendszerek (talajművelés, növényvédelem stb.) gépeire épül, másrészt a termelés speciális (bakhátkészítő, ültető, szárzúzó stb.) gépei is jelentős beruházást igényelnek a termelőktől, s ezek költségnövelő, jövedelmezőséget csökkentő hatása közismert. Az ágazat gépeinek árai, azok éves kihasználása, idényteljesítménye a termelést „instabillá” teszi – a lakossági termelők egy része önellátóvá rendezkedett be –, a gépesített nagyüzemi burgonyatermelést szinte csak a vetőgumó-szaporítás jövedelmezősége tartja még elfogadható szinten. A nyugat-európai – elsősorban német és holland –, műszakilag korszerű, nagy teljesítményű ágazati gépek termelésbe vonásával a hagyományos bakhátas, illetve ágyásos burgonyatermelési technológiákban való alkalmazásukkal lehetőség nyílik a terméseredmények növelésére, a termelési költségek csökkentésére és mindezeken keresztül az ágazat jövedelmezőbbé tételére. A burgonyatermelés ágazati géprendszere a szántóföldi termelés és a tárolás, feldolgozás gépeit foglalja magában. Az ágazati géprendszer kiegészítve a funkcionális géprendszerek gépeivel határozza meg az egyes termeléstechnológiákat. A jelenleg is alkalmazott burgonyatermelési és -tárolási technológia még a ’70-’80-as években került meghonosításra, ezért az részben elavultnak tekinthető. A termeléstechnológiákhoz szükséges ágazati gépek és berendezések – a volt KGST szakosodás miatt – külföldről, elsősorban az NDK-ból, Csehszlovákiából és Lengyelországból származtak. Ennek megfelelően a Kelet-Németországból betakarítógépek és tárházi berendezések, Csehszlovákiából ültető-, míg Lengyelországból szárzúzó gépek megvásárlására került sor. A géprendszerben ezek mellett más nyugat-európai országokból (NSZK, Hollandia) importált gépek is alkalmazásra kerültek, amelyek máshol nem voltak beszerezhetők (pl. a holland bakhátkészítő-töltögető gépek), illetve amelyek a követelményeket jobban kielégítették (pl. tárházi berendezések). Ezeket a nyugati gépeket elsősorban csak az étkezési burgonya termelésére és a vetőgumó-szaporítására szakosodott nagyobb, tőkeerősebb gazdaságok tudták – abban az időben – megvásárolni. Jelenleg – az üzemi mérettől, a burgonyaterület nagyságától függően – háromféle burgonyatermelési technológia különböztethető meg. Ezek a nagyüzemi – 100 ha feletti –, kisüzemi (társulási) – ~ 20-100 ha közötti – és magántermelői, illetve vállalkozói termeléstechnológiákra oszthatók. Természetesen vannak kistermelők, zárt kerti termelők is, azonban gépesítés szempontjából azok jelentősége nem számottevő. A nagyüzemi burgonyatermelési technológiával dolgozó üzemek, amelyek szakosodott gazdaságok, és általában 100 ha feletti területen termelnek burgonyát, az étkezési burgonya mellett jelentős területen (20-30 ha) szaporító-anyag termelést is végeznek. Az egyes termelési technológiák meghatározzák az alkalmazható ágazati gépek műszaki paramétereit, illetve alkalmazhatóságuk gazdaságosságát. A burgonyatermelés hazai ágazati gépesítésének folyamataiban meghatározó jelentőséggel bírnak a német GRIMME Landmaschinenfabrik GmbH & Co. KG gépei, berendezései, amelyek a burgonyatermelés szántóföldi munkafolyamataihoz komplex géprendszert képeznek, a tárolási- szellőztetési technológiákban a termelőknek választási lehetőséget biztosítanak, s emellett a hazai mezőgéppiacon immár három évtizede jelen vannak. Az FVM Műszaki Intézet és közhasznú társasága a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium pénzügyi támogatásával, valamint egyedi megbízási forrásokból az elmúlt években – többek között – számos, a burgonyatermelésében alkalmazott GRIMME gyártmányú ágazati munkagép munkaminőségi és üzemi mérővizsgálatát végezte el. Az ismét előtérbe kerülő nagyüzemi burgonyatermelés tette szükségessé a műszakifejlesztési lehetőségek feltárását, az újabb fejlesztésű ágazati gépek technológiaiműszaki vizsgálatát, az EUkonformitást is figyelembe vevő ágazati géprendszeren alapuló termeléstechnológiák műszaki gazdaságossági kidolgozását. Az egyedi és összehasonlító gép-, valamint technológiai vizsgálatok eredményei alapján készült el a Termeléstechnológiai Értesítő, hogy az abban foglaltak a gyakorlat számára széles körben felhasználhatók legyenek.
Honlapkészítés: Gigahertz Hungary Kft.